Az NFT a buborék után: mi maradt a digitális tulajdonból?

Bizonyára hallott már az NFT-kről. Néhány évvel ezelőtt úgy beszéltek róluk, mint a digitális művészet, a gyűjtés és az internetes tulajdon új korszakáról. Képeket, avatarokat, virtuális macskákat, pixeles figurákat vagy digitális alkotásokat adtak el olyan összegekért, amelyek egy átlagember számára nem sok értelmet adtak. Egyesek a kreatív gazdaság jövőjét látták benne. Mások csupán egy újabb spekulatív buborékot.

Időbeli távlatból megállapíthatjuk, hogy az igazság kevésbé volt látványos, viszont érdekesebb. Az NFT-k nem voltak teljes képtelenség. Ugyanakkor az sem igazolódott be, hogy automatikusan megváltoztatják az internetet, a művészetet és a befektetést. A piac nagy része összeomlott, több projekt elvesztette a likviditását, és sok ígéret túlzónak bizonyult. Néhány gondolat azonban túlélte.

Mit is jelent valójában az NFT?

Az NFT a non-fungible token rövidítése, vagyis nem helyettesíthető token. Leegyszerűsítve egy blockchainen tárolt digitális rekordról van szó, amely egy egyedi objektumot képvisel. Lehet kép, videó, zene, játékbeli tárgy, digitális gyűjtőkártya vagy egy fizikai tárgyhoz kötött rekord.

Fontos a „nem helyettesíthető” kifejezés. Egy bitcoin elvben ugyanolyan, mint egy másik bitcoin. Ha valaki küld önnek egy bitcoint, ön pedig később egy másik bitcoint ad vissza neki, gazdaságilag ugyanarról az értékről van szó. Az NFT-nél ez nem így működik. Minden tokennek saját identitása, saját története és gyakran saját piaci értéke is van.

Éppen ez az egyediség volt az eredeti lelkesedés alapja. A digitális világnak ugyanis régóta fennálló problémája van: minden könnyen másolható. Egy képet, videót vagy PDF-et le lehet tölteni, tovább lehet küldeni, lemezre lehet menteni vagy újra fel lehet tölteni az internetre. Az NFT-knek arra a kérdésre kellett volna választ adniuk, hogy mi az „eredeti” a digitális világban.

Csakhogy itt kezdődik a legnagyobb félreértés.

Nem automatikusan a képet vásárolja meg, hanem a tokent

Az NFT-kről szóló nyilvános vita nagy része pontatlan szóhasználatra épült. Azt mondták, hogy valaki „megvett egy digitális alkotást”. Technikailag pontosabb lenne azonban azt mondani, hogy egy tokent vett meg, amely egy bizonyos digitális alkotásra hivatkozik.

Ez alapvető különbség. Az NFT általában nem jelenti azt, hogy a vásárló automatikusan megszerezte a szerzői jogokat, a kép használatának kizárólagos jogát vagy az afölötti ellenőrzést, hogy ki töltheti le. Sok esetben csak a konkrét token tulajdonjogát és a projekt feltételei által meghatározott jogokat szerezte meg.

Ha a licenc egyértelműen van megfogalmazva, szélesebb jogokat is adhat a vásárlónak. Ha nem egyértelmű, az NFT tulajdonlása gyakorlatilag nem sokkal jelenthet többet egy nyilvánosan ellenőrizhető rekordnál a pénztárcában. Ez nem részletkérdés. Éppen ez a homályosság okozta, hogy sok ember túlbecsülte, mit birtokol valójában.

A blockchain meg tudja erősíteni, hogy a token létezik. Meg tudja mutatni, hogy melyik címről melyik címre került át. Nyilvános tranzakciós előzményeket tud nyújtani. Azt viszont nem tudja automatikusan megerősíteni, hogy a tokent létrehozó személy volt az alkotás valódi szerzője. Nem tudja garantálni, hogy a fájl örökre elérhető lesz. És a szerzői jogokat végképp nem ruházza át automatikusan.

A 2021-es év az eufória éve volt

Az NFT-k körüli legnagyobb hype 2021-ben és 2022-ben jött. A témába bekapcsolódtak művészek, gyűjtők, hírességek, játékcégek, divatmárkák, sportklubok és technológiai platformok is. Az NFT-ket a digitális tulajdon új formájaként, egyszersmind befektetési lehetőségként mutatták be.

Előtérbe kerültek az olyan projektek, mint a CryptoPunks és a CryptoKitties. A CryptoPunks, vagyis 10 000 pixeles figura az Ethereum blockchainen, az egész NFT-kultúra egyik szimbólumává vált. A CryptoKitties megmutatta, hogy a blockchain nem csak a kriptovaluták infrastruktúrája lehet, hanem digitális gyűjtőtárgyak és egyszerű játékok közege is.

Hozzá kell tenni azonban, hogy az NFT-k története nem ezekkel a projektekkel kezdődött. Az egyik első jelentős NFT-műtárgynak Kevin McCoy 2014-es Quantumát tekintik. A CryptoPunks és a CryptoKitties inkább az a pillanat volt, amikor a gondolat közelebb került a szélesebb közönséghez.

2021-ben a lelkesedésnek volt részben értelme. A technológia új módot kínált egy digitális ritka eszköz létrehozására. A művészek kísérletezhettek a közvetlenül a közösségnek történő értékesítéssel. A gyűjtők nyomon követhették a token eredetét és történetét. Az olyan platformok, mint az OpenSea vagy a Binance NFT, egyszerűbb kereskedési közeget hoztak létre.

A probléma az volt, hogy a technológiai potenciál gyorsan összekeveredett a spekulációval.

Mi fújta fel a buborékot?

Az NFT-piac ideális közeg volt a FOMO számára. A digitális eszközöket gyorsan lehetett vásárolni, globálisan eladni és nagyon instabil jelzések alapján értékelni: ritkaság, közösség, influenszer, roadmap, mém, márka vagy a jövőbeli növekedés várakozása alapján.

Sok projekt nem kész terméket árult, hanem ígéretet. Egy jövőbeli játék, egy közösségi tagság, a metaverzumbeli felhasználás, exkluzív előnyök vagy a növekvő érték ígéretét. A projektek egy részénél valami sikerült is ezekből. A nagy résznél nem.

A piacra ezzel egy időben olyan ösztönzők is beléptek, amelyek torzították az árat. Ha egy eszközzel nyilvános piacon kereskednek, de alacsony a likviditása, az ár nem feltétlenül a valós kereslet megbízható tükre. Néhány magas összegű eladás is képes az érték látszatát kelteni, még akkor is, ha a valós piac sekély. Ráadásul az NFT-knél gyakran szóba került a wash trading, vagyis az összekapcsolt pénztárcák közötti kereskedés azzal a céllal, hogy az aktivitás vagy az ár illúzióját keltsék.

Az eredmény az lett, hogy a közönség egy része az NFT-ket gyors befektetési eszközként kezdte felfogni. És éppen ez volt a gyenge alap.

Mi változott a hype-fázis után?

A legszembetűnőbb változás a piac visszaesése. A DappRadar adatplatform szerint 2024-ben az NFT-kereskedés volumene 19 %-kal, az eladások száma pedig 18 %-kal csökkent a 2023-as évhez képest. A 2024-es év így e módszertan szerint a tömeges NFT-fellendülés kezdete óta a leggyengébb időszakok közé tartozott. Ez nem jelenti azt, hogy az NFT-k teljesen eltűntek. Inkább azt jelenti, hogy véget ért az a fázis, amelyben szinte minden digitális kép jövőbeli befektetésként volt bemutatható.

Megváltozott a platformok megítélése is. A Binance NFT Marketplace 2021-ben példa volt arra, hogy a nagy kriptotőzsdék komolyan veszik az NFT-ket. 2026 júniusában azonban a Binance vállalat bejelentette, hogy megszünteti a jelenlegi NFT-szolgáltatások támogatását a központosított Binance kereskedési platformján, és az NFT-k kezelését a Binance Wallet felé tolja el. Ez gyakorlati példa arra, hogy a hype-fázis idejéből származó infrastruktúra nem feltétlenül éli túl az eredeti formájában.

Fontos elmozdulás történt az ökológiai kritika terén is. 2021-ben az Ethereum még az energiaigényes Proof of Work mechanizmusra épült. Ez azt jelentette, hogy az Ethereumon lévő NFT-k a bányászattal összefüggő környezetvédelmi kritika egy részét viselték. Miután az Ethereum 2022-ben áttért a Proof of Stake mechanizmusra, ez az érv jelentősen gyengült. Az Ethereum.org szerint a hálózat energiafogyasztása körülbelül 99,95 %-kal csökkent. Az Ethereumon lévő NFT-kkel szembeni ökológiai kifogás ezért ma másképp néz ki, mint 2021-ben.

Ez azonban nem jelenti azt, hogy minden probléma eltűnt. Megmaradtak a jogokkal, a fájlok elérhetőségével, a pénztárcák biztonságával, a likviditással, a projektek minőségével és a valós felhasználással kapcsolatos kérdések.

Hol van még értelme az NFT-knek?

Az NFT-knek ott van értelmük, ahol nyilvánosan kell ellenőrizni egy egyedi digitális rekordot és tulajdonlásának történetét. Ez releváns lehet a digitális művészet, a gyűjtőtárgyak, a játékbeli eszközök, a közösségi tagságok, a jegyek vagy a tanúsítványok esetében.

A legerősebb felhasználási eset azonban nem ott jön létre, ahol az NFT-ket „olyan képként” árulják, „amely majd drágább lesz”. Ott jön létre, ahol a token egy konkrét problémát old meg. Például egy közösségbe való belépést, egy digitális alkotás eredetének ellenőrzését, egy játékbeli tárgy interoperabilitását, egy gyűjtőtárgy átlátható történetét vagy egy egyszerűbb másodlagos piacot.

Ám itt is óvatosnak kell lenni. Nem minden problémához kell blockchain. Ha elég egy szokásos adatbázis, egy fiók egy szolgáltatónál vagy egy digitális tanúsítvány, az NFT-k felesleges bonyodalmat jelenthetnek. A blockchain főleg akkor jelent előnyt, ha fontos a nyitottság, a nyilvános ellenőrizhetőség és az egyetlen üzemeltetőtől való függetlenség.

Az NFT mint befektetés? Inkább kivétel, mint szabály

Az NFT-korszak legnagyobb hibája az volt, hogy feltételezte: a digitális ritkaság automatikusan befektetési értéket jelent. Nem jelent. A ritkaság csak az egyenlet egyik része. Fontos a kereslet, a kulturális relevancia, a márka, a likviditás, a jogi tisztaság, a közösség és a projekt azon képessége is, hogy egynél több piaci cikluson át fennmaradjon.

Néhány történelmi gyűjteménynek, például a CryptoPunksnak, a korai blockchain-korszak kulturális műtárgyaiként is van jelentősége. Értékük már nem csupán a képtől, hanem a történelmi szerepüktől is függ. Ez azonban kivétel, nem az új gyűjtemények ezreire alkalmazható szabály.

Egy szokásos NFT-projektnél a befektetési kockázat magas. Az ár hirtelen zuhanhat, a vásárló nem feltétlenül talál újabb érdeklődőt, a platform megváltoztathatja a feltételeket, a fájl eltűnhet, a közösség széteshet, az ígért roadmap pedig sosem valósulhat meg.

Ha befektetési szemmel nézzük az NFT-ket, néhány egyszerű kérdést kell feltennünk: Mit is veszek pontosan? Milyen jogokat szerzek? Hol van tárolva a fájl? Ki áll a projekt mögött? Van valós kereslet vagy csak marketing? Eladható az eszköz egy gyengébb piacon is? És mi történik, ha a marketplace megszűnik?

E válaszok nélkül nem befektetésről van szó, hanem spekulációról.

Mi maradt az NFT-kből?

A buborék kipukkadása után józanabb kép maradt. Az NFT-k nem a digitális tulajdon egyetemes forradalmai. Nem is automatikusan jó befektetések. Nem jogi varázslat, amely egy hétköznapi képből egyértelmű szerzői jogokkal rendelkező, teljes értékű vagyont csinál.

Ugyanakkor nem egy teljesen halott technológiáról van szó. Az NFT-k megmutatták, hogy a digitális objektumoknak lehet nyilvánosan nyomon követhető történetük, kereskedhető identitásuk és gyűjtői értékük. Megmutatták azt is, hogy a digitális művészetnek lehet piaca a hagyományos galériákon kívül. A legerősebb projektek fokozatosan átkerülnek a gyors spekuláció kategóriájából a digitális kultúra, az archívum és a közösségi tulajdon kategóriájába.

A legnagyobb tanulság egyszerű: az NFT-ket kevésbé a hype, inkább a gyakorlati funkció alapján kell értékelni. Ha a token egy konkrét problémát old meg, egyértelmű jogai, fenntartható közössége és átlátható technikai infrastruktúrája van, lehet értelme. Ha a fő értéke csak az a várakozás, hogy valaki drágábban megveszi, a kockázat magas.

Az NFT-k tehát nem tűntek el. Csak elvesztettek valamennyit abból az illúzióból, amely a csúcsra emelte őket. Ez pedig egy technológia számára talán egészségesebb, mint a 2021-es kritikátlan lelkesedés.