Mi az a hulladéktartály és a beégető egység

Nyomtató választásakor valószínűleg elsősorban a tonerek árát nézi meg. Ez logikus, hiszen tonert rendszeresen kell vásárolnia, az ára pedig gyakorlatilag bármelyik webáruházban könnyen megtalálható.

A toner azonban nem az egyetlen alkatrész, amely használat közben elhasználódik. A nyomtatóban hulladéktoner-tartály, képalkotó dob, átviteli szalag és fixálóegység is található. Némelyik létezéséről talán csak akkor szerez tudomást, amikor a nyomtató hibaüzenetet jelenít meg, és nem hajlandó folytatni a nyomtatást.

A hulladéktoner-tartály általában nem kerül sokba. A fixálóegység azonban már jóval nagyobb kiadást jelenthet, és egy olcsóbb nyomtatónál a cseréje akár egy új készülék árának jelentős részét is elérheti.

Mire szolgálnak ezek az alkatrészek, mennyi ideig használhatók, és mikor érdemes a költségüket beleszámítani egy kinyomtatott oldal árába?

Mire szolgál a hulladéktoner-tartály?

Talán azt feltételezi, hogy a kazettában lévő összes toner végül a papírra kerül. A gyakorlatban azonban nem ez történik.

Lézernyomtatáskor a toner a képalkotó dobról közvetlenül vagy az átviteli szalagon keresztül kerül a papírra. Minden egyes átvitel során azonban a finom por egy része a dobon, a szalagon vagy a nyomtatómechanika más részein marad.

Ezeket a maradványokat tisztítókések távolítják el, majd egy külön tartályba vezetik. Ezt hulladéktoner-tartálynak, hulladéktoner-gyűjtőnek vagy angolul waste toner boxnak nevezik.

Az, hogy mennyi toner kerül bele, attól függ, mit és hogyan nyomtat. Szerepet játszik az oldalak fedettsége, a színes nyomatok száma, a tisztítási ciklusok, a kalibrálások és maga a nyomtató konstrukciója is.

A színes lézernyomtatók általában több hulladéktonert termelnek, mint a fekete-fehér modellek. Négy színnel dolgoznak, és gyakrabban végeznek kalibrálást, illetve tisztítják a nyomtatómechanikát.

Nem minden tartályt kell külön cserélni

Nem minden nyomtató rendelkezik külön hulladéktoner-tartállyal. Egyes modelleknél a tartály a tonerkazetta, a képalkotó egység vagy más cserélhető alkatrész része.

Ez kényelmes a felhasználónak, mert nem kell egy további fogyóeszköz állapotát figyelnie. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a hulladéktoner-tartály ingyenes. Az árát annak a nagyobb alkatrésznek az árában fizeti meg, amelyet egyben kell kicserélni.

Nyomtatók összehasonlításakor ezért ne csak a tonerkazetta árát vizsgálja meg. Ellenőrizze azt is, hogy a készülék külön képalkotó dobot, hulladéktoner-tartályt vagy átviteli szalagot használ-e, és milyen gyakran kell ezeket cserélni.

A tintasugaras nyomtató is termel hulladékot

A hulladékgyűjtő rendszerek nem kizárólag a lézernyomtatókban találhatók meg. Hasonló megoldást alkalmaznak a tintasugaras készülékek is.

A tintasugaras nyomtató a tinta egy részét a nyomtatófej tisztítására és átöblítésére használja fel. Ez a tinta nem kerül a papírra, hanem egy nedvszívó betétben vagy külön karbantartó tartályban végzi, amelyet a gyártók gyakran maintenance box néven jelölnek.

Az egyes modellek között jelentős különbségek lehetnek.

Bizonyos nyomtatóknál a tartály egyszerűen kivehető és kicserélhető. Más modelleknél a nedvszívó betét a készülék belsejébe van beépítve, ezért a cseréje szervizbeavatkozást igényel.

Amikor a számláló eléri a meghatározott határértéket, a nyomtató korlátozhatja vagy teljesen leállíthatja a további nyomtatást. Egy olcsó modellnél ilyenkor előfordulhat, hogy a márkaszerviz költsége aránytalanul magas lesz a készülék árához és életkorához képest.

Ha hosszabb távú használatra választ tintasugaras nyomtatót, ellenőrizze, hogy rendelkezik-e felhasználó által cserélhető karbantartó tartállyal. Ez hosszú távon fontosabb lehet, mint néhány ezer forint különbség a beszerzési árban.

Honnan tudható, hogy megtelt a hulladéktoner-tartály?

A legtöbb felhasználó csak akkor szerez tudomást a hulladéktoner-tartályról, amikor figyelmeztetés jelenik meg a nyomtató kijelzőjén vagy az illesztőprogramban. A készülék először jelezheti, hogy közeledik a csere ideje. A határérték elérése után teljesen le is állíthatja a nyomtatást.

A nyomtató nem feltétlenül méri közvetlenül a hulladék tényleges mennyiségét. Egyes modellek optikai vagy mechanikus érzékelőt használnak, mások szoftveres számlálóra támaszkodnak. Olyan készülékek is léteznek, amelyek a két módszert kombinálják.

Ezért nem mindig elegendő egyszerűen kiüríteni a tartályt. A nyomtató továbbra is új alkatrészt vagy a számláló visszaállítását kérheti. Egyes modelleknél ráadásul a tartályt nem biztonságos felnyitásra és újrafelhasználásra tervezték.

Az interneten találhat útmutatókat a tartály kiürítéséhez vagy a számláló visszaállításához, a megtakarítás azonban általában csekély a kockázathoz képest. A hulladéktoner rendkívül finom por. Könnyen szétszóródhat a nyomtatómechanikában, ahol beszennyezheti az átviteli szalagot, a görgőket vagy az optikai alkatrészeket.

Ennek eredményeként foltok, csíkok és egyéb nyomtatási minőségi problémák jelenhetnek meg. Egy átlagos irodai nyomtatónál ezért általában ésszerűbb a tartályt a gyártó utasításainak megfelelően kicserélni.

Rendelés előtt mindig ellenőrizze az alkatrész pontos cikkszámát. Még azonos gyártótól származó, hasonló megjelenésű nyomtatók is használhatnak eltérő tartályokat.

Tudja, mi az a fixálóegység?

Amikor a toner a papírra kerül, még nincs tartósan rögzítve. Ha a papírt a rögzítés előtt kivenné a nyomtatóból, a toner letörölhető lenne róla.

A toner papírhoz való tartós rögzítéséről a fixálóegység gondoskodik. Ezt beégetőegységnek vagy angolul fusernek is nevezik.

A papír egy fűtött és egy nyomóelem között halad át. A hő megolvasztja a tonert, a nyomás pedig a papír felületéhez rögzíti. Ezért gyakran meleg a lézernyomtatóból frissen kijövő lap.

A fixálórendszer hőmérséklete jellemzően körülbelül 150 és 200 °C között mozog. A pontos érték a nyomtató kialakításától, a használt tonertől, a nyomtatási sebességtől és a papír típusától függ.

Vastagabb papír, boríték vagy speciális hordozó használatakor a nyomtató eltérő beállításokkal dolgozhat, mint hagyományos irodai papír esetén.

Miért nem nyomtatja ki azonnal az első oldalt a lézernyomtató?

A fixálóegységnek nyomtatás előtt fel kell melegednie. Ez az egyik oka annak, hogy a lézernyomtató bekapcsolás vagy energiatakarékos üzemmódból való felébredés után rövid ideig várakozik, noha ezt követően percenként több tucat oldalt is képes kinyomtatni.

A gyártók ezért két külön adatot adnak meg: az első oldal kinyomtatásához szükséges időt és a folyamatos nyomtatási sebességet.

A fixálóegység egyben a nyomtató egyik legnagyobb pillanatnyi elektromos teljesítményt igénylő alkatrésze. A modern készülékek ezért energiatakarékos üzemmódokat és gyorsabban felmelegedő fixálórendszereket használnak.

Az egység általában a nyomtató hátsó részében, a papír kilépési pontjának közelében található. Elakadt papír eltávolításakor legyen óvatos. Egyes részei még a készülék kikapcsolása után is forrók maradhatnak.

Mennyi ideig használható a fixálóegység?

Az irodai nyomtatók fixálóegységének élettartama körülbelül 50 000 oldaltól több mint 200 000 oldalig terjedhet. Ezt az értéket azonban ne tekintse annak a pontos időpontnak, amikor a nyomtató meghibásodik.

A gyártó az élettartamot meghatározott tesztkörülmények között állapítja meg. Valós használat mellett az egység ennél rövidebb, de akár hosszabb ideig is működhet.

Az élettartamot többek között a következők befolyásolják:

• hány oldalt nyomtat egyetlen feladatban;

• milyen gyakran melegszik fel és hűl le a nyomtató;

• milyen papírt használ;

• nyomtat-e borítékra, címkére vagy vastagabb hordozóra;

• milyen környezetben működik a készülék;

• milyen gyakran akad el a papír a mechanikában.

Nem csak a kinyomtatott oldalak száma számít. Képzeljen el két nyomtatót, amelyek egyaránt 100 000 oldalt nyomtatnak ki. Az egyik hosszabb sorozatokban dolgozik, a másik többnyire egy-két oldalt nyomtat egyszerre.

A második nyomtatónak gyakrabban kell felmelegítenie a fixálóegységet, és több mechanikus indulási ciklust végez. Ugyanannyi kinyomtatott oldal ezért nem feltétlenül jelent azonos mértékű kopást.

Hogyan ismerhető fel a fixálóegység hibája?

Az elhasználódott vagy sérült fixálóegység többféle tünetet okozhat. A toner letörölhető lehet a papírról, a kép elmosódhat, vagy ismétlődő foltok és árnyékok jelenhetnek meg a nyomatokon.

További tünet lehet a papír gyűrődése, a szokatlan zaj vagy a gyakori papírelakadás a kimeneti résznél.

Ha a hiba szabályos távolságonként ismétlődik, gyakran valamelyik forgó alkatrész sérüléséről van szó. A foltok közötti távolság megfelelhet egy görgő vagy szalag kerületének.

Ez azonban nem jelenti automatikusan azt, hogy a fixálóegység hibás. Hasonló problémákat okozhat a képalkotó dob, az átviteli görgő vagy a mechanika más része is. Pontos diagnosztika nélkül ezért nem ésszerű drága alkatrészt rendelni pusztán egyetlen hibásan kinyomtatott oldal megjelenése alapján.

A tisztítás akkor segíthet, ha a problémát szennyeződés vagy papírmaradvány okozza. Ha azonban egy görgő felülete, a fixálófólia, a fűtőelem vagy egy csapágy sérült, a tisztítás már nem oldja meg a hibát.

Saját kezűleg is kicserélhető a fixálóegység?

Egyes nyomtatóknál igen. Az egység a hátsó fedél felnyitása után hozzáférhető lehet, és csak néhány csavar vagy retesz rögzítheti.

Más modelleknél mélyebben van beépítve a készülékbe. A cseréhez burkolati elemeket kell leszerelni, vezetékeket kell leválasztani, és részben szét kell bontani a papír útvonalát. Ilyen esetben célszerűbb szervizhez fordulni.

A költségek összehasonlításakor ezért ne csak magának az alkatrésznek az árát vegye figyelembe. Számoljon a munkadíjjal, a szervizbe szállítás költségével és azzal az idővel is, amíg a nyomtató nem használható.

Mennyivel növelik ezek az alkatrészek az oldalankénti költséget?

Nézzünk meg egy egyszerű modellszámítást. Nem egy konkrét nyomtató árlistájáról van szó, hanem a számítási módszer bemutatásáról.

Tegyük fel, hogy a következő alkatrészeket használja:

• 6 000 oldal kapacitású toner körülbelül 32 746 Ft-ért;

• 100 000 oldal élettartamú fixálóegység körülbelül 65 491 Ft-ért;

• 20 000 oldal kapacitású hulladéktoner-tartály körülbelül 5 458 Ft-ért.

Az egy oldalra jutó költségek hozzávetőlegesen a következők:

• toner: 5,46 Ft;

• fixálóegység: 0,65 Ft;

• hulladéktoner-tartály: 0,27 Ft.

A toneren kívüli alkatrészek tehát körülbelül 0,93 Ft-tal növelik az oldalankénti költséget. Ebben a példában ez hozzávetőleg 17%-os növekedést jelent a toner önmagában számított költségéhez képest.

Az ilyen számítás azonban csak akkor életszerű, ha a nyomtató használata során valóban eléri az adott alkatrészek névleges élettartamát.

Alacsony nyomtatási mennyiség mellett előfordulhat, hogy soha nem cseréli ki a fixálóegységet

Ha havonta 500 oldalt nyomtat, a 100 000 oldalas értéket csak körülbelül 16 év és 8 hónap után éri el. Valószínű, hogy a nyomtatót más okból már korábban kivonja a használatból.

Meghibásodhat az elektronika, megszűnhet az illesztőprogramok vagy a pótalkatrészek támogatása, esetleg megváltozhatnak az igényei. Ilyen esetben nincs értelme minden egyes oldal költségébe beleszámítani egy teljesen új fixálóegység teljes árát.

Havi 3 000 oldal mellett körülbelül két év és kilenc hónap alatt éri el a 100 000 oldalt. Ebben az esetben már reálisan számolni kell a fixálóegység cseréjével.

Egy általános havi nyomtatási határérték helyett ezért tegye fel a következő egyszerű kérdést: várhatóan hány oldalt nyomtat ki a készülék teljes tervezett használati ideje alatt?

A számítás egyszerű:

havi nyomtatási mennyiség × a használat hónapjainak száma

Ha az eredmény megközelíti a fixálóegység élettartamát, annak árát is számítsa bele a teljes üzemeltetési költségbe.

Mikor éri még meg kicserélni a fixálóegységet?

Tegyük fel, hogy a fixálóegység körülbelül 54 576 Ft-ba kerül, míg egy új nyomtató körülbelül 90 960 Ft-ért vásárolható meg. Ez automatikusan azt jelenti, hogy a javítás nem éri meg?

Nem feltétlenül.

Az új nyomtató más tonereket használhat, új tartozékokat igényelhet, illetve telepítési és beállítási költségekkel járhat. A régi nyomtatóban ráadásul lehet egy majdnem teljes toner, miközben más alkatrészei még jó állapotban vannak.

Másrészt egy drága fixálóegység cseréje nem feltétlenül észszerű, ha a nyomtató már sok oldalt nyomtatott, és a képalkotó dob, az átviteli szalag vagy a papíradagoló görgők is kopottak. Röviddel a javítás után újabb meghibásodás következhet.

Ezért két teljes költséget hasonlítson össze.

A javítás költsége tartalmazza az alkatrész árát, a szerviz munkadíját, a szállítást és az esetleges üzemkiesést.

A csere költsége tartalmazza az új nyomtató árát, az új fogyóeszközöket, a telepítést és a beállításhoz szükséges időt.

Csak ezután derül ki, melyik lehetőség kedvezőbb gazdasági szempontból.

Mit érdemes ellenőrizni nyomtatóvásárlás előtt?

Ha csak alkalmanként nyomtat, valószínűleg elegendő összehasonlítania a beszerzési árat és a toner költségét. Nagyobb nyomtatási volumen mellett azonban a kevésbé látható alkatrészek is döntővé válhatnak.

Vásárlás előtt próbálja meg ellenőrizni:

• a tonerek árát és kapacitását;

• a képalkotó dob árát;

• színes nyomtatónál az átviteli szalag árát;

• a hulladéktoner-tartály árát és kapacitását;

• a fixálóegység árát és élettartamát;

• hogy ezeket az alkatrészeket saját kezűleg is ki tudja-e cserélni;

• mennyibe kerül egy szervizbeavatkozás;

• mekkora havi nyomtatási mennyiséget ajánl a gyártó a készülékhez;

• elérhetők lesznek-e a pótalkatrészek néhány év múlva is.

Ezek az adatok gyakran nem találhatók meg a termék főoldalán. Keresse őket a felhasználói kézikönyvben, a szervizdokumentációban vagy a fogyóeszközök és pótalkatrészek katalógusában.

A toner ára továbbra is fontos, önmagában azonban nem mutatja meg, mennyibe kerül majd a nyomtató a teljes élettartama alatt. Nagyobb nyomtatási volumen esetén érdemes úgy tekinteni a készülékre, mint különböző árú és eltérő élettartamú alkatrészek rendszerére.

A legjobb összehasonlítás ezért nem egyetlen tonerárból születik. Válasszon ki két vagy három konkrét modellt, és számítsa ki azok költségét arra az időszakra, amelyben használni szeretné őket. Csak ezután derül ki, melyik nyomtató az olcsóbb valójában.