Decentralizált hálózatok avagy web 1.0, 2.0 és 3.0

A ma ismert web eltér attól a formától, ami több mint 10 évvel ezelőtt volt megszokott. Mint minden technológia, a web is fejlődött az évek során, és folyamatosan fejlődik. A teljes fejlesztést három külön szakaszra oszthatjuk: WEB 1.0, WEB 2.0 és WEB 3.0. A WEB 1.0 első verziója valahol 1991 és 2004 között az Internet fontos része volt. Ez alapvetően egy olyan webhely volt, amely szöveges információkra összpontosított, majd később képformátummal is kiegészítve. Az oldal statikus tartalmú oldalakból állt. Ez volt a különbség a későbbi dinamikus HTML között. Alapvetően interaktivitásról nem is beszélhetünk. A Web 1.0 elsősorban tartalmak olvasására szolgált.

A WEB 2.0 megjelenésével megváltozott a tartalom interakciója, és megjelent a közösségi web fogalma is. Míg az első verzióban a tartalomkészítők fejlesztők voltak, a többi résztvevő pedig többnyire tartalomfogyasztó volt, addig a WEB 2.0 lassan elmosta ezt a határvonalat, és gyakorlatilag bárkiből válhatott tartalomkészítő. Főleg a közösségi hálón ötletek, média- és szövegfájlok megosztására szolgál. Ennek eredményeként a WEB 2.0 a vélemények megosztásának népszerű közösségi helyévé vált. Egyes alkalmazások népszerűsége okozta fejlődésüket, és a következő lépés előre látható volt, az alkalmazások és szolgáltatások monetizálása. Ez több fázisban zajlik, aminek a végén természetesen profit is van. Nevezhetjük ezt az alkalmazásfejlesztésbe vagy egy adott platformba fordított befektetés megtérülésének is. Két dolog jellemző a WEB 2.0-ra, ez a Profit and Security, vagy inkább a biztonság és adatvédelem veszélyeztetése.

Hogyan működik ez?

A cég először és többnyire ingyenesen mutatja be az alkalmazást. Célja, hogy minél több felhasználót szerezzen.  Ha elér egy bizonyos mennyiséget, akkor már nem beszerzésről van szó, hanem az alkalmazás díjazásáról. Talán nem magáért az alkalmazásért kérnek pénzt, hanem fizetős kiegészítőket adnak hozzá.  Ezen nem lehet csodálkozni. Itt a befektetés megtérüléséről van szó. Ez a modell valójában a fizetett reklámozás és a személyes adatok értékesítésének növekedését jelentette.

Éppen a WEB 3.0-nak kellene  megoldani a WEB 2.0 hiányosságait. A módszer átfogó újraértékeléséről van szó. Ezen verziók között számos jelentős különbség van. Az alapeltérés a „decentralizáció" kifejezés, ez a lényege. A WEB 3.0-nak elsősorban ellenőrizhetőnek, bizalmatlannak, öntörvényűnek, engedély nélkülinek, terjesztettnek és natív fizetésekkel robusztusnak kell lennie. A fejlesztők ne kínáljanak olyan alkalmazásokat, amelyek egyetlen szerveren futnak, és az adatokat egyetlen adatbázisban tárolják. Az alkalmazásoknak blokkláncokon, úgynevezett decentralizált hálózatokon kell futniuk.

A stabil és biztonságos decentralizált hálózat megvalósítása ösztönzőleg hat a fejlesztőkre. Ezzel valójában versenyeznek a magas színvonalú szolgáltatásokért. Amikor a WEB 3.0-ról beszélünk, lehetőségünk van észrevenni, hogy a kriptovaluta is ennek a része. Előfordul, hogy a kriptovaluta fontos szerepet játszik sok ilyen protokollban. Jelképet biztosít mindenkinek, aki részt kíván venni bármely projekt létrehozásában, irányításában, közreműködésében vagy fejlesztésében. Maguk a protokollok számos szolgáltatást kínálhatnak, például számítástechnikai, tárolási, sávszélesség-, identitás-, tárhely- és egyéb, a felhőszolgáltatók által korábban általánosan biztosított webszolgáltatásokat. A protokollban való részvétellel a felhasználók különféle – technikai és nem technikai – módon is megélhetnek. A szolgáltatások fogyasztói általában fizetnek a protokoll használatáért, ugyanúgy, mint ma egy felhőszolgáltatónak, például az AWS-nek. A web3 kivételével a pénz közvetlenül a hálózat résztvevőihez kerül. Ebben, mint a decentralizáció sok formájában, látni fogja, hogy megszabadulnak a szükségtelen és gyakran hatékonytalan közvetítőktől. A tokenek egyfajta natív fizetési réteget is képviselnek, amely teljesen határtalan és súrlódásmentes. Az olyan vállalatok, mint a PayPal, dollármilliárdokat kerestek az elektronikus fizetések lehetővé tételére. Ezek a rendszerek túl bonyolultak, és még mindig nem teszik lehetővé a valódi nemzetközi interoperabilitást a résztvevők között. Azt is megkövetelik, hogy adja meg érzékeny adatait és személyes adatait annak használatához. A kriptográfiai pénztárcák, mint például a MetaMask, lehetővé teszik az egyszerű, névtelen és lezáró nemzetközi fizetések és tranzakciók WEB3 alkalmazásokba történő integrálását. A tokenek a tokenizálás gondolatát és a token gazdaság megvalósítását is hozzák magukkal, ha figyelembe vesszük a szoftvercég felépítésének jelenlegi állását. Valakinek támad egy ötlete, de ahhoz, hogy építkezzen, pénzre van szüksége a megvalósításhoz. A pénzszerzéshez kockázati tőkét vesznek át, és százalékokat osztanak ki a cégnek. Az ilyen típusú befektetések azonnal helytelenül beállított ösztönzőket vezetnek be, amelyek hosszú távon nem lesznek összhangban a legjobb felhasználói élmény megteremtésével. Ha egy cég valaha is sikeres lesz, nagyon hosszú időbe telik, amíg az érdeklődő felismer valamilyen értéket, ami gyakran évekig tartó munkához vezet anélkül, hogy megtérülne a befektetés. Tegyük fel, hogy bejelentenek egy új és izgalmas projektet, amely egy valós problémát old meg. Építésében vagy beruházásában az első naptól bárki részt vehet. A cég bejelenti x számú token kiadását, és 10%-ot az első építőknek, 10%-ot lakossági eladásra ad, a többit pedig elhalasztja a jövőbeli közreműködők kifizetésére és projektfinanszírozásra. Minden fél felhasználhatja a tokeneket arra, hogy szavazzon a projekt jövőbeni változásairól, és a projekt felépítésében részt vevő személyek eladhatják részvényeik egy részét, hogy pénzt keressenek a tokenek kibocsátása után.

Mivel a blokklánc-adatok szó szerint nyilvánosak és nyíltak, a vásárlók teljes átláthatósággal rendelkeznek arról, hogy mi történik. Ez ellentétben áll a magán- vagy központosított vállalkozások tőkevásárlásával, ahol sok mindent gyakran titokban tartanak. Jó példa erre a Radicle alkalmazás (a GitHub decentralizált alternatívája), amely lehetővé teszi az érintettek számára, hogy részt vegyenek projektjük kezelésében. A Gitcoin egy másik, amely lehetővé teszi a fejlesztők számára, hogy kriptovalutában kapjanak fizetést azért, mert nyílt forráskódú problémákon dolgoznak. Az Yearn lehetővé teszi az érdekeltek számára, hogy részt vegyenek a döntésekben és szavazzanak a javaslatokról. Az Uniswap, a SuperRare, a The Graph, az Audius és számtalan más protokoll és projekt tokeneket bocsátott ki a tulajdonjog, a részvétel és a kezelés lehetővé tétele érdekében.

A WEB 3.0-ban az Identity is lényegesen másképp működik, mint amit ma megszoktunk. A WEB 3.0 alkalmazásokban az identitások legtöbbször az alkalmazással interakcióba lépő felhasználó pénztárca-címéhez lesznek társítva.

Van egy különbség a WEB 2.0 hitelesítési módszereihez képest, mint például az OAuth vagy az e-mail + jelszó (ami szinte mindig megkövetelnek a felhasználóktól, hogy bizalmas és személyes adatokat adjanak meg), a pénztárcacímek teljesen névtelenek, kivéve, ha a felhasználó úgy dönt, hogy nyilvánosan társítja hozzájuk a saját identitását. Ha egy felhasználó úgy dönt, hogy ugyanazt a pénztárcát több dapp-ban használja, személyazonossága is zökkenőmentesen átvihető az alkalmazások között, ami lehetővé teszi számára, hogy idővel hírnevet építsen.

Az olyan protokollok és eszközök, mint a Ceramic és az IDX, már lehetővé teszik a fejlesztők számára, hogy szuverén identitást építsenek be alkalmazásaikba, felváltva a hagyományos hitelesítési és identitási rétegeket. Az Ethereum Alapítvány funkcionális RFP-vel is rendelkezik a „Sign in with Etherea" specifikáció meghatározásához, amely a jövőben hatékonyabb és dokumentáltabb módot biztosítana ennek érdekében. Ez is egy jó szál, amely felvázolja azokat a módokat, amelyekkel javíthatja a hagyományos hitelesítési folyamatokat.

Még mindig sok a tennivaló a WEB 3.0-al, és ezek csak az alapvető tények. Előbb vagy utóbb látni fogjuk a hálózat teljes decentralizációját és mindent, ami ezzel együtt jár.